A kutyákhoz való viszonyulásunk hatalmasat változott az elmúlt évtizedekben, és ez a változás ma is tart.
Egyre pontosabb a tudományos teóriáink vannak arról, mennyire összetett lények is a kutyák, miközben életünk során is egyre inkább teljes értékű társaknak tekintjük őket.

Ezzel párhuzamosan megfigyelhető, hogyan változtak, változnak a különböző kiképzési irányzatok – melyeket ma már sokan jobban is szeretünk kutyaoktatásnak nevezni, nem véletlenül.
Manapság számtalan, különböző elméleti, gyakorlati, módszertani elemeket felsorakoztató oktatóval, kutyaiskolával találkozhatunk.

Jómagam is végig jártam sok állomást ezek között, miközben lehetőségem nyílt elmélyülni a tudományos módszertan megismerésében is. Ezért eddigi életutam szűrőin keresztül szeretném bemutatni, hogy mit is jelent a tudományos alapokon nyugvó kutyázás, mit jelent a „csak pozitív” (ami amúgy nincs), mi miért jó, vagy éppen nem annyira jó, és vajon mit tehet ma egy átlag gazdi, aki szeretné a lehető legjobbat nyújtani a kutyája számára.

És bízom benne, hogy egy-egy oktató számára is sikerülhet barátságosabbá tennem a „másik oldalt”, függetlenül attól, hogy honnan is indul. Elárulok pár dolgot például arról is, hogy tényleg menő pszichológiai trükköket tudhat a modern „erőszakmentes” kutyázás, és hogy mégis hol lehetnek ezeknek a jelenlegi limitációi.

A felvétel a kutyabajok webinársorozat korábbi előadásán készült.