Az elmúlt években a kutyák egyre nagyobb tudományos figyelmet nyertek az öregedés folyamatait vizsgáló kutatók körében. Ennek egyik fő oka, hogy idős korukban nagyon hasonló betegségek sújthatják őket, mint az embereket – így akár az Alzheimer kórhoz hasonló kutya kognitív hanyatlás szindróma (angol rövidítés: CCD) is.
A tudomány számára az teszi különlegessé a kutyát, hogy ez a jelenség, vagyis az időskori, neurodegeneratív kórképek kialakulása a legtöbb más állatfajnál nem fordul elő természetes módon.
Ráadásul a társállatként tartott kutyák nagyon hasonló környezeti tényezőknek vannak kitéve, mint az emberek, így ezek befolyása is vizsgálhatóvá válik. Ennek az érmének azonban másik oldala is van: éppen a társként élő kutyák esetében az időskori demencia hatalmas érzelmi terhet jelenthet a gazdiknak és súlyos életminőség-romlást a kutyáknak.
Vajon mit tehet egy gazdi, hogy minél inkább csökkentse annak esélyét, hogy szeretett kutyája e kórkép áldozatává váljon?
Mit tud ma erről a tudomány?
És hogyan segíthetnek pont az egyszerű gazdik megelőző intézkedései abban, hogy az emberi demencia megelőzési és gyógyítási lehetőségeit is jobban feltárja a tudomány?
A felvétel a kutyabajok webinársorozat korábbi előadásán készült.